A látás képessége sajnos nem minden embernek adatik meg. Van, aki születésétől fogva vak, mások valamilyen más okból, például egy baleset folytán veszítik el a látásukat. Akkor vajon ők hogyan tanulnak meg írni-olvasni? Milyen lehetőségeik vannak elsajátítani ezt a két nagyon fontos formáját a kommunikációnak?

Nem mostanában történt, hogy egy francia származású fiatalember, Louis Braille neve mellé egy népesség-összeírás alkalmával beírták, hogy sem írni, sem olvasni nem tud. Mindez 1829-ben történt. Braille, aki a Fiatal Vakok Párizsi Intézetének egyik tanítója volt, még abban az évben kitalált egy új "nyelvet", melynek segítségével a vakok számára is megnyílt az út az írás-olvasás elsajátításához.
Braille egy egészen új ábécét talált ki, amely kiemelkedő pontok mintázataiból áll (hiszen a pontokat a kéz könnyebben le tudja tapogatni, mint a folyamatos vonalakat).

Louis Braille

A pontokat úgy kombinálta, hogy azok hasonlóak voltak a dominó pontjaihoz, s egy-egy összeállítás az ábécé valamelyik betűjének, egy írásjelnek vagy nagyon gyakran előforduló szavaknak felel meg, mint például az "és" vagy a névelők.
Az úgynevezett Braille-írást úgy olvassák el, hogy ezt a kiemelkedő szöveget egy vagy két ujj hegyével letapogatják.
Majd eltelt úgy száz év a vakírás megjelenésétől számítva, és 1932-ben már a Braille lett a vakok "hivatalos nyelve".

A rendszert, mely eredetileg 63 karakterből tevődik össze, azóta továbbfejlesztették, és tömörebbé tették. Erre azért volt szükség, mert így olvasni és írni is gyorsabban lehet, valamint az írás is kevesebb helyet foglal el, mint azelőtt.
Ma már nemcsak hogy több nyelvre alkalmazzák a Braille-írást, de használják kották, matematikai és tudományos összefüggések nyomtatására is.
A Braille-írásnak kézírásos változata is létezik már, mely úgy készül, hogy egy fémkeretbe foglalt papírlapra karcolótűvel beütik a pontokból álló karaktereket. A szöveget a papír hátoldalára kell írni jobbról balra haladva, ezután a lapot megfordítva a színén kidomborodik az írás, amit ezután szokásos módon, balról jobbra haladva lehet "leolvasni".

A fejlődésnek azonban még nem lett vége ennyivel, ugyanis megjelentek a Braille-írógépek illetve a Braille-rendszert alkalmazó nyomtatóval ellátott számítógépek is.

a Braille-ábécé

Például a legújabb dombornyomásos gépekkel már a lapnak mindkét oldalára lehet pontokat nyomni anélkül, hogy ez zavarná a másik oldalra nyomtatottak leolvasását. A Braille-írást elsősorban azok használják, akik már vakon születtek vagy gyermekkorukban vakultak meg. Azok viszont, akik idősebb korukban veszítik el a látásukat, és már megszokták a hagyományos írást-olvasást, azoknak bizony sokkal nehezebb a helyzetük.

Ráadásul ilyen korban már csökken a tapintás érzékenysége nemcsak a kor, de egyes ízületi betegségekből kifolyólag is.
Létezik egy másik vakírás is, ez sokak számára könnyebb a Braille-írásnál. Ez utóbbi a Moon-írás elnevezést kapta, melyet egy brightoni férfi, William Moon talált fel 1847-ben. Ez egy betűnkénti írás, mely kilenc alapkaraktert tartalmaz, ezek értelmezése pedig attól függ, hogyan helyezkednek el felfelé vagy körben. A szöveg sorait váltakozva balról jobbra, aztán jobbról balra, folyamatosan kell olvasni. Egy hátránya azonban van ennek az írásmódnak: csak angol nyelvterületen használják.