A Delacato módszer

Az Amerikai Egyesült Állmokban, Philadelphiában élő és dolgozó neurológus, Carl Henry Delacato és csoportja párhuzamot vont az egyedfejlődés és a törzsfejlődés között. Szerintük az egyedfejlődés nemcsak fiziológiai síkon ismétli meg a törzsfejlődést, hanem ez a törvény a fejlődés minden területére érvényes.

Véleményük szerint a mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével, a gyermek mozgásának és észlelésének fejlődése egy-egy életszakaszban a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll. Ha a mozgásfejlődés bármelyik szakasza kimarad, vagy nem gyakorlódik be eléggé, a kapcsolódó érzékelő és irányító központok nem fejlődnek, differenciálódnak megfelelően. Több terület elégtelen működése tanulási nehézséghez, viselkedési problémához, magatartás zavarhoz vezethet, mert a mozgás segítségével járódnak be az idegpályák, fejlődnek az agyi rendszerek. Delacato szerint az idegrendszer egy-egy területének fejlettségéről az elemi mozgások tájékoztatnak. ( mellúszás, kúszás, mászás, járások, ugrások, fejemelgetés háton és hason fekvésben )

Delacato és csoportja által kidolgozott kezelés lényege az, hogy lehetővé tették a gyermekek számára, hogy a mozgás szintjén újra éljék életüknek egy korábbi szakaszát. Ezzel az érésben elmaradt területek lehetőséget kaptak a deficitek ledolgozására, a hiányok pótlására. Amelyik gyermek nem tudott önállóan mozogni, a felnőttek dolgoztak vele. Ha szükséges volt több felnőtt egyszerre mozgatta a gyermek fejét, végtagjait.

Abból indultak ki, hogy nem lehet sikeres egy terápia, ha az tünethez kapcsolódik.. Ha valaki agysérülés következtében elveszíti a látását vagy a hallását, annak nem a szemeit vagy a füleit kell kezelni. Ha a sérülés az agyműködést érinti, a kezelésnek is az agy működéseivel kell foglalkoznia.

Kulcsár Mihályné fejlesztőpedagógus

Carl Henry Delacató módszere alapján állította össze a Mozgásterápiát. Az elemi mozgásokat beépítette terápiájába és tovább fejlesztette. Új területeket is bevont a fejlesztésbe, kidolgozta a térérzékelés, az egyensúlyérzék, a finommozgások fejlesztésének gyakorlatsorait. Foglalkozik a pszichés gátlások leépítésének lehetőségeivel.

Bicskén fogadja a gyermekeket. Részletes anamnézist vesz fel a gyermek előéletéről, a család helyzetéről. Ezután elvégzi a vizsgálatot, ami kb. 2-3 óra. A fejlesztőprogramot a vizsgálat eredményei alapján állítja össze. Ennek gerincét a mozgáskoordinációs gyakorlatok adják. Az összeállított gyakorlatsort minden nap végig kell otthon csinálni. Három-négy hetenként kell visszajárni kontrollra.

A terápia nincs korhoz kötve és egészséges valamint sérült gyermekeknél, felnőtteknél is egyaránt alkalmazható.

Kulcsár Mihályné : A tanulás öröm is lehet című könyvében olvashatunk részletesebben a módszerről, a vizsgálatról és a terápia felépítéséről. Ajánlják a könyvet minden olyan pedagógusnak és érintett szülőnek, aki nyitott az alternatív pedagógiai módszerek iránt, és tevékenyen részt kíván venni a rábízott gyermekek fejlesztésében.