Mi a dadogás?

A dadogás a beszédfolyam megakadásában jelentkezik, blokkolás formájában ("-------ablak") szórészek ismétlésében ("k-k-k-kút"), vagy elnyújtásban ("mmmmmmeleg"). A dadogás gyakran a beszéd túlzott erőltetésével is jár. Az erőltetés fellépésekor grimaszolás, ill. járulékos mozgások a fejen a karon, vagy a felsőtesten láthatók.

A dadogás pillanatában a dadogó pontosan tudja mit szeretne mondani, de nincs abban a helyzetben, hogy zavarmentesen elmondja. Elveszti a kontrollját a beszédműködés felett.

Nincs két olyan ember, aki ugyanúgy, és ugyanolyan módon dadogna. A dadogás nehézségei az egyes személyeknél bizonyos szituációkban, szavaknál, érzelmi helyzetekben, vagy testi állapotokban erősen változó lehet.

Mi okozza a dadogást?

A dadogás elméleteinek ismertetésekor láttuk, hogy több ok is szóba jöhet. Legtöbbször akkor alakul ki, ha különböző tényezők együttesen hatnak egymásra. Azokat a tényezőket, amelyek súlyosbítják, fel tudjuk ismerni, és képesek vagyunk megakadályozni a további romlást.

Milyen kihatással van a dadogás a dadogó életére?

Sok dadogó elkerüli azokat a szavakat, vagy helyzeteket, amelyektől fél, és dadognia kell. Mindennapi szituációk, mint egy vásárlás, a dadogót nagy megterhelés elé állítják. A dadogástól való félelem, és a vágy, hogy ezt elkerüljék, az egész életüket uralja. Az iskolát, a munkát, a barátokat, és a szabadidőt nem a valós vágyaik alapján választják meg, hanem aszerint, hogy hol kell kevesebbet beszélni. A társak negatív reakciója, a gúny, az elutasítás, de az együttérzés, a zavar is arra vezeti a dadogót, hogy a dadogó személy visszahúzódjon.

Milyen életkorban kezdődik a dadogás, és mennyi ember érintett ebben?

A dadogás általában nyilvánvaló ok nélkül kezdődik, általában 2 és 5 éves kor között, olykor még később. A dadogás más formája ritka esetekben felnőttkorban lép fel neurológiai sérülések vagy pszichológiai traumák hatására. Máig nem lehet megmondani, melyik gyerek fog folyamatosan beszélni, és melyik fog továbbra is dadogni. A felnőtteknél úgy becsülhető, hogy 1%-uk dadog. Felnőttkorban csak ritkán veszítik el a dadogásukat teljesen az emberek.

Körülbelül kétszer annyi fiú, mint lány kezd dadogni. A lányok gyakrabban tanulnak meg beszélni, ami által az arány 5:1-re nő.

A dadogás pszichológiai problémán alapszik?

Nem. A dadogó gyerek és szülei különböznek személyiségükben egymástól és kapcsolatukban a többiekhez képest. Nincs tipikus dadogó személyiség és nincsenek tipikus dadogó családok. A dadogó emberek nem idegesebbek, félősebbek, vagy gátlásosabbak. mint a normálbeszédűek, csak azért mert ők dadognak. A dadogó emberek nem kevésbé intelligensek. Sajnálatos módon néhány előítélet még mindig terjed.

A dadogás örökölhető?

A dadogó embereknek, összehasonlítva a nem dadogókkal háromszor gyakrabban vannak olyan rokonaik, akik dadognak. A dadogó nőknek gyakrabban van dadogó gyerekük, mint a dadogó férfiaknak. Ikrek esetében elmondható, hogy egypetéjű ikreknél gyakrabban dadog mindkét iker, mint a kétpetéjűknél.

Összegezve elmondható, hogy az öröklési faktor kis mértékben közrejátszik a dadogás kialakulásában. A dadogást nem lehet közvetlenül örökölni, valószínűleg a dadogásra való hajlamot lehet örökölni. Ezzel a testnek van egy hajlama, ami a dadogáshoz vezethet, de nem szükségszerűen.

A tudósok amellett vannak, hogy átlagosan 70-80% a valószínűsége annak, hogy ha egy gyerek dadog genetikai okai vannak, miközben a környezet befolyása 20-30%-ra tehető.

Különböznek a dadogó és a nem dadogó emberek?

A dadogó és a nem dadogó emberek nem különböznek általánosságban a személyiségüket, vagy az intelligenciájukat illetően. Nincsenek határozott különbségek, például a hangszalagokban, vagy a nyelvekben sem.

Vádolhatunk-e valakit a dadogás kialakulása miatt?

A szülőket nem helyes okolni a dadogás kialakulásáért, mert akkor szégyenlik és megpróbálják elodázni kezelését. A szülőket inkább meg kell győzni arról, hogy nagyon sokat tudnak segíteni gyermeküknek, például nyugalmasabb, kevésbé zaklatott életformával, több együtt töltött idővel, sok közös játékkal, beszélgetéssel. Sajnos a szülők, testvérek, nagyszülők, és a család többi tagja olyat is tehet, amely elősegíti a dadogás elmélyülését. Például: türelmetlenek, nem várják meg, hogy a gyermek mondanivalója végére érjen, hanem befejezik helyette a mondatokat. Félbeszakítják a gyerekeket beszéd közben, bátorítják őket, hogy beszéljenek gyorsabban, maguk is gyorsan beszélnek gyermekeikhez, otthon is folytatják felpörgetett munkahelyi életstílusukat. A dadogással küzdő gyermek számára ezek a szülői megnyilvánulások nehézséget jelentenek. Ha csökkentik beszédük sebességét, ha nem szerepeltetik a gyermekeiket idegenek előtt stb., már nagyon sokat segíthetnek gyermekeiknek.

"El lehet-e kapni" a dadogást?

Nem, a dadogás nem fertőző betegség. Az óvodában előfordulhat, hogy valaki dadog, és a többiek időlegesen utánozzák. Nagyon sok olyan dadogó van, aki sohasem hallott mást dadogni. A igazi dadogást nem lehet így "elkapni", mert annak számtalan más oka van.

Miért kezd el néhány gyerek nem sokkal az után dadogni, hogy beszédfejlődése a megfelelő módon elindult?

A gyermekek egy részének kezdettől fogva gondjai vannak a beszéd- és nyelvhasználattal, míg mások szokásosan fejlődnek. Előfordulhat mégis, hogy ezek a gyermekek kétéves koruk után, amikor már mondatokban beszélnek, dadogni kezdenek. Van olyan elképzelés, amely szerint a gyermek különböző képességei nem egyszerre fejlődnek. A gyermek nyelvi képességei megfelelőek, de a beszéd különböző kifejező eszközei, például a beszéd sebessége, üteme, ritmusa eltérő. E két különböző fejlődési ütemben lévő képesség megzavarhatja egymást, és kialakulhat a dadogás.

Létrejöhet dadogás valamilyen traumát (lelki megrázkódtatást) követően?

A legtöbb gyermeknél a dadogás fokozatosan alakul ki, és ritkán jön létre közvetlenül valamilyen trauma hatására. Ugyanakkor sok gyermek azt követően kezd el dadogni, hogy valamitől megijedt. Ha az ijedtségélmény önmagában elég lenne a dadogás létrejöttéhez, sokkal több dadogó lenne, hiszen ilyen élményben majdnem mindenkinek része van. Kimutatták, hogy akkor, amikor valaki váratlan negatív élmény után kezdett el dadogni, az ijedtség élménye csak kiváltója, de nem okozója volt a dadogásnak. Ez azt jelenti, hogy az ijedtségélmény a dadogás hátterében álló különböző tényezőknek az érvényre jutását eredményezi.

Kiválthat-e dadogást az iskolába kerülés?

Az iskolakezdés számos új nehézség elé állítja a gyermeket. Sok új gyerekkel, felnőttel találkozik, alkalmazkodnia kell az új körülményekhez. Sok újat kell megtanulnia, és be kell tartania az iskola szabályait. Ezek mind nehézséget jelenthetnek, de önmagában nem okozhatnak dadogást. Az izgalom, a stressz, amely a kezdeti időszakot kíséri, felszínre hozza vagy felerősítheti a gyermek dadogását. A szóbeli felelés és az olvasás a dadogó gyermeket nehéz helyzetek elé állítják. Az iskolás évek azonban döntőek a gyermek további sorsát illetően. A szülő a gyermek gondjainak megértésével, nehézségeinek kiküszöbölésével felbecsülhetetlen segítséget tud nyújtani.

Okozhat dadogást az idegeskedés?

A dadogó gyermekek egyáltalán nem idegesebbek, mint a nem dadogók. Nem igaz, hogy az idegesség okozza a dadogást. Ha a szülő gyermekét állandóan arra figyelmezteti, hogy nyugodtan, szépen, lassan beszéljen, ez egy idő után nagyobb feszültséget okoz, mint néha egy kis idegeskedés. Nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek is lehetnek néha feszültek vagy idegesek. Engedjük, hogy belső feszültségeiket át tudják élni, és ki tudják fejezni. Nem jó, ha mesterségen "üvegbura" alatt neveljük gyermekünket.

Ugyanúgy bánjunk dadogó gyermekünkkel, mint a többiekkel?

A dadogó gyermeknek is azt kell éreznie, hogy ő is olyan gyermek, mint a többiek, csak dadog. Ezt a szülő úgy tudja elfogadtatni gyermekével, ha nem tesz különbséget, és ugyanolyan elvárásai vannak. A gyermek nem fogja azt érezni, hogy ő ugyanolyan, mint a többiek, ha más bánásmódban részesítjük. De a szülőnek azt is tudniuk kell, hogy gyermekük sokban különbözik a többi gyerektől. Sok szülő tudja, hogy ha egy nevelési módszer az egyik gyereknél működik, nem biztos, hogy beválik a másiknál. Ki kell tapasztalniuk, mi a legjobb gyermekük számára. A dadogó gyermeknek nem használ, ha elszigetelődik, és az sem, ha kiváltságos helyzetbe kerül családban beszédhibája miatt.

Sokat várunk-e gyermekünktől?

Sajnos, a szülők elvárásai gyakran nem igazodnak a gyermek képességeihez. A túl sok és teljesíthetetlen elvárás állandó nyomásként nehezedik a dadogó gyermekre, amely fokozza dadogását.

Bízhatjuk-e házi nevelőre gyermekünket?

Ezt a kérdést a gyermek egyéniségétől és nem dadogásától függően kell megválaszolni. Vannak olyan gyermekek, akik nehezen viselik, ha szüleik valamilyen oknál fogva távol vannak tőlük. Rábízná-e gyermekét házi nevelőre, ha nem dadogna. Ha a válasza igen, akkor ne befolyásolja döntésében, hogy a gyermek dadog. De ha úgy döntött, hogy rá meri bízni gyermekét nevelőre, készítse fel, mit csináljon, ha gyermeke dadog. Mondja el, hogy milyen helyzetben dadog a leginkább, és kérje meg, hogy legyen vele türelmes, ne szakítsa félbe, ne sietesse, és főként ne fejezze be helyette az elkezdett mondatot.

Nézhet-e izgalmas filmeket a televízióban?

Lehetőleg ne, mert a nagy izgalom növelheti dadogását. A szülőnek kell azonban mérlegelnie, mi az, amit józan belátása szerint megenged nézni gyermekének. A döntésnél fontos figyelembe venni, hogy az izgalmas filmek legalább annyit árthatnak gyermekének, mint bármelyik más gyermeknek.

Mit tegyünk, ha dadogó gyermekünk magatartászavart mutat?

A közhiedelem szerint a dadogók csendesek és visszahúzódók. De sok olyan gyermek van, aki hiperaktív, és ezzel sok gondot okoz környezetének. A beszédnehézségek gyakran olyan erős frusztrációt okozhatnak, hogy a gyermekben indulatok halmozódnak fel, és ezek agressziót, túlmozgásosságot váltanak ki. Az úgynevezett másodlagos tünetek hátterében gyakran a környezet nem megfelelő viselkedése húzódik. A magatartásproblémák azt jelezhetik, hogy a gyermek a dadogás keltette feszültségeket nem tudja feldolgozni, más módon levezetni. A leghelyesebb ilyenkor - a logopédiai terápia mellett - pszichológushoz fordulni, aki pszichoterápiás módszerekkel segíti feszültségei feldolgozásában.

Vitatkozhatnak vagy veszekedhetnek-e a szülők a dadogó gyermek füle hallatára?

Viták és veszekedések még olyan családokban is előfordulnak, amelyben a házastársak nagyon jó kapcsolatban vannak egymással. Az előforduló vitákat még nem biztos, hogy a válás jelének kell tekinteni. Az állandó viták és veszekedések, azonban nem használnak egyik gyermek fejlődésének - és a szülők közötti kapcsolatnak - sem. Ha a szülő úgy érzi, hogy az állandó veszekedéseket nem tudja elkerülni, és az rossz hatással van dadogó gyermekére, jobb ha szakemberhez fordul.

Milyen hatással van a dadogó gyermekre, ha a szülők elválnak?

A válás - sajnos - nem ritka jelenség hazánkban sem. Optimális esetben, ha a szülők a válás után jó viszonyban maradnak egymással, és mindkét szülő szereti gyermekét, a válás kisebb törést okoz a gyermek és más családtagok életében. A valóságban a válások nem zajlanak ilyen könnyen, és a házassági konfliktusok, amelyek a gyermekeket is érintik, a válás után tovább élnek. Fontos azonban az elvált szülők megnyugtatására emlékeztetni arra, hogy egyetlenegy tényező nem lehet felelős a dadogásért.

Miért nem jó, ha a szülő próbálja kezelni gyermeke dadogását?

Nem sok sikert érhet el az a szülő, aki saját maga akarja gyógyítani gyermeke dadogását. A gyermek - bármit gondol is a szülő - nem úgy reagál erre, mintha segíteni szeretne. Számára az ilyen segítség azt az üzenetet hordozza: téged meg kell, hogy változtassalak, mert nem vagy számomra elfogadható. Különösen akkor nem működik az otthoni terápia, ha a gyermeknek érzelmi problémája éppen a segíteni akaró szülővel van. Leghelyesebb szakemberhez, logopédushoz vagy pszichológushoz fordulni, aki a megfelelő terápiás módszer megválasztásával, szakszerű beavatkozással segíteni tud.